Szomnológia

somnology

A szomnológia (alvásmedicina, alvásgyógyászat) az orvostudomány fiatal ága, kialakulása csupán a XX. század közepére tehető. Ennek ellenére jelentősége egyre nagyobb.

Gyorsuló, stresszes, túlterhelt világunkban, amikor a nappalok s az éjszakák összefolynak az állandó megvilágítás, állandó információáramlás, többműszakos munkarendek miatt, bioritmusunk felborul, s ennek következménye az egyre gyakoribb alvászavar. Ugyanakkor a vizsgáló módszerek gyors fejlődése lehetővé teszi az alvás az alvás alatti kóros folyamatok egyre pontosabb vizsgálatát és az alvásbetegségek felismerését.
Mikor kell valakinek alvásspecialistához fordulnia?

Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalnia a választ, talán így hangzana:
Két esetben: ha nem tud aludni vagy ha túl sokat alszik.
A nem megfelelő alvás nem csak életminőség romlást, fáradtságot, napközbeni
aluszékonyságot, a munkaképesség csökkenését okozhatja,hanem szervi betegségeket, pl. növeli a magas vérnyomás, szívinfarktus, agyi keringészavar, de a cukorbetegség és az elhízás kockázatát is. Ezektől a betegségektől és következményeiktől nemcsak az érintett személy, hanem környezete is szenved, hiszen ki ne forgolódott volna életében legalább egyszer álmatlanul a horkoló hálótárs mellett? Szerencsére a napközbeni álmosság okozta és
az utóbbi időben mintha gyakoribbá váló elalvásos balesetek ritkábbak, de következményei nagyon súlyosak lehetnek.
Milyen tünetek jelentkezésekor kell arra gondolnia, hogy Ön ilyen betegségben szenved?
– Ha nem tud elaludni, éjszaka gyakran felébred vagy reggel túl korán ébred
– Ha horkol
– Ha alvótársa vagy akár Ön észrevenné, hogy éjszaka kihagy a lélegzete
– Ha reggel fáradtan éber
– Napközben álmos, fáradt, esetleg elalszik,annak ellenére, hogy eleget aludt
– Napközbeni teljesítőképessége, koncentrálóképessége csökken
– Nyugtalanul alszik, forgolódik, esetleg álmában rugdal

A megfelelő, nyugodt, jó minőségű alvás nemcsak napközbeni munka- és teljesítőképességünk, hanem egészségünk záloga is. Ha tehát bármilyen panasza jelentkezik akár az alvással akár az ébrenléttel, keresse fel alvásszakrendelésemet!

MI TÖRTÉNIK A (SZOMNOLÓGIAI) KIVIZSGÁLÁS SORÁN?

Az alváslaboratóriumban folyó ambuláns ellátás során a betegek panaszai alapján kerül sor a szükséges vizsgálatok (éjszakai szűrővizsgálat, kiterjesztett alvásvizsgálat, nappali aluszékonysági vizsgálat) megtervezésére.
Az alvászavarral jelentkező beteg panaszainak hátterében állhat ún. primer alvásbetegség, melyeknek legfontosabb csoportjai az alvásfüggő légzészavarok, alvásfüggő mozgászavarok, narkolepszia. Az álmatlanság vagy fokozott napközbeni aluszékonyság fennállása esetén a beteg panaszainak speciális szempontból történő értékelése, alvásnapló vezetése ill. különböző kérdőívek nyújtanak segítséget a diagnózis felállításában. Elsősorban az alvásfüggő légzészavarok esetében szükséges az alvás alatt a kardiorespiratorikus monitorozás, ami a betegek által hazavihető műszerrel (pulseoxymeter, poligráf) kivitelezhető.
Egyre többet tudunk az alvásbetegségek káros következményeiről. . A tartósan fennálló, hangos, sőt szaggatott horkolás mögött nagy valószínűséggel megbújhat az alvási apnoé, azaz az alvás közben a garat elzáródása miatt kialakuló légzésszünet, aminek elsődleges hatásaként a szervezetünk oxigénellátása jelentősen csökken. Ennek több éven tartó fennállása szív- és agyi érrendszeri betegségeket okozhat, mint például a kezelhetetlen magas vérnyomás, a pitvar-fibrilláció, szívinfarktus, és a stroke. De ezeken túl anyagcserezavart is, például cukorbetegséget, jelentős mértékű elhízást okozhat, amelyek a megfelelő terápia beállításával megelőzhetők!
A nem megfelelő minőségű alvás másik következménye az akaratunk ellenére történő akár csak pillanatokig tartó elalvás, mely súlyos balesetek lehetőségét rejti magába (elalvásos közlekedési balesetekre). Napközbeni álmosságot számtalan alvásbetegség okozhat, például alvásfüggő légzészavar, nyugtalan láb szindróma vagy narkolepszia.
Mindezen betegségek kivizsgálása és kezelése történik az alváslaboratóriumban, ideális esetben szoros együttműködésben más szakterületekkel (elsősorban belgyógyászat, fül-orr-gégészet, kardiológia, neurológiai, pszichiátria, pulmonológia).